2010. február 9., kedd

Megvan a "nyertes"! :)



Jelentem, kinyomoztam: a négysoros teklás karkötő értelmi szerzője Arduinna!!! :) Ez úton is ezer hála és köszönet érte! :)

A mintája egyébként itt található. :)

2010. február 3., szerda

Az én "Isten adta tehetségem"...


Mielőtt még kellőképpen megijednél, megnyugtatlak: nem több ezer karakternyi öntömjénezés fog most következni! :) Viszont két nap alatt két nagyon különböző témában is azt a megjegyzést kaptam, hogy tehetséges vagyok, és ez elgondolkoztatott, mert az az érzésem, hogy ezt az egész kérdést kicsit máshogy fogjuk fel / meg, mint szerintem érdemes lenne...

Merthogy én nem gondolom, hogy az, amit mi tehetségnek hívunk, valamiféle előre leosztott dolog, és vannak a szerencsések, akiknek jutott (meg a még szerencsésebbek, akiknek ráadásul jó sok), és vannak a lúzerek, akiknek meg semmi... Egyik kedves ismerősöm szokta mondani, ha megkérdezik tőle, hogy tud-e ezt vagy azt, hogy "Tudok, csak még nem próbáltam!" :) És ha valaki ezt komolyan is gondolja, akkor a végén kiderülhet, hogy tényleg tud, csak még korábban nem próbálta. :) Saját tapasztalataimból kiindulva legalábbis ez működik - bármiben is gondolták rólam eddig, hogy tehetséges vagyok, az mind olyasmi volt, amiről már eleve úgy gondoltam, hogy "Persze, hogy menni fog! Miért ne tudnám megcsinálni?!" (Félreértés ne essék, azért nálam is bőven van még mire gyúrni e téren, szóval én se vagyok mindenre képes... egyelőre... ;) )

Ez eddig jó és szép... De ahogy így erről az egészről gondolkoztam, arra jutottam, hogy valami még hiányzik... még legalább egy buktató kell ,hogy legyen ebben az ügyben... aztán beugrott: a viszonyítási alap!!! Mert amivel még profi módon tudjuk rombolni az önbizalmunkat (és az esélyünket, hogy tehetségesnek - vagy talán jobb szó lenne az, hogy sikeresnek - bizonyuljunk valamiben), az a felrakott léc magassága - én értem, hogy vágyódunk a csillagok felé, na de ennyire?! Hogy azt a nyamvadt lécet csak távcsővel lehessen látni?! (Akik közelebbről ismernek, azok persze most mondhatják, hogy "bagoly mondja..." Igen, bagoly mondja, de lehet, hogy egy még nagyobb fejű bagolynak! :) A verebek meg max. nem olvassák ezt :) ). Szóval érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy egy kezdő hobbi gitáros miért is hasonlítja magát egy sacc per kábé 50 éves tapasztalattal rendelkező profi zenészhez, vagy egy kezdő énekes miért kedvetlenedik el, mikor kiderül, hogy még messze van attól, hogy leénekelje Andrea Bocelli-t... (ezen a vonalon továbbmenve még feszegethetném azt is, hogy miért kell magunkat egyáltalán bárkihez viszonyítani, de ez túl messzire vezetne, és egyelőre még én sem vagyok ezen a szinten - de ígérem, ha már leszek, akkor visszatérek erre... :) ).

Összefoglalva tehát az én véleményem az, hogy ha valaki tehetséges akar lenni valamiben, akkor mindenek előtt el kell hinnie, hogy az - ami lényegesen könnyebb akkor, ha nem keresünk szándékosan valami elérhetetlennek gondolt mércét (vagy ha egyáltalán nem keresünk mércét :) ). (Ja, és fontos! Ha valaki eddig azt gondolta, hogy semmiben sem tehetséges, akkor lehetőleg ne szabjon magának határidőt arra, hogy meddigre kell elhinnie, hogy ő tutira tehetséges egy csomó mindenben, mert nem biztos, hogy azzal a végén sokkal beljebb lesz... :) )